A Google lehet a következő Nagy Testvér
2005. november 18. 08:02
Utolsó módosítás: 2005. november 20. 11:27       

A közkedvelt keresőmotor jópofa szolgáltatásaival internetezők
millióinak lopta be magát a szívébe. Azonban a vidám külső mögött egy
kőkemény, profitorientált cég rejtőzik, amely szépen lassan egyre több
adatot gyűjt be, könyvekről, telefonszámokról és rólunk is.
    1|4   


Larry Page (b.) és Sergey Brin (j.)
a Google vezérei
© AP
A Google gépezetének lelke a folyamatos megújulás iránti szenvedély.
Ennek a szenvedélynek a két motorja, a leggazdagabb amerikaiak
listáján holtversenyben a 16. helyet elfoglaló – fejenként 11 milliárd
dollár felett rendelkező – Sergey Brin és Larry Page, a cég két
alapítója. Page a Washington Postnak adott nyilatkozatában elmondta,
alapítótársával együtt a „lehetetlen egészséges figyelmen kívül
hagyásával” végzik a dolgukat. Céljuk, hogy a világ összes elérhető
információját összegyűjtsék, s mindenki számára rendezett formában
elérhetővé tegyék, nem törődve a következményekkel.

A Google színes betűkből álló logója, trendi hozzáállása és kiváló
keresőmotorja rövid idő alatt igen népszerűvé vált az információra
éhes internetezők körében. A vállalat valami olyasmit vitt véghez,
amely csupán keveseknek sikerül az IT-ipar kőkemény gazdasági
versenyének mezőnyéből – szimpatikussá, sőt, bájossá tudott válni,
miközben óriási profitot halmozott fel. A felhasználók szeretik a Google-
t, kíváncsian várják az ünnepnapokon vagy jeles évfordulók alkalmával
megjelenő átrajzolt logókat, s lelkesen vetik rá magukat a cég által
lefejlesztett szolgáltatásokra (Gmail, Google Earth, Orkut, stb.).

Azonban ezek a felhasználóbarát alkalmazások bizonyítják, hogy a
Google-nak legalább annyira fontos a status quo, mint bármelyik
versenytársának, s a tény, hogy a vállalat mennyire agresszívan
terjeszkedik, radikális változásokat vetít előre. A Szilícium-völgyben
székelő cég annyiféle irányban próbálgatja a szárnyait, hogy a
Washington Post szakértői szerint hamarosan egy, a Microsoftéhoz
hasonló persorozat közepén találhatja magát.

Érdemes számbavenni a vállalat Googleplex névre hallgató
központjában zajló tevékenységeket. A cég jelenleg keresőmotorjai
segítségével egy genetikai és biológiai adatbázist állít össze, emellett
milliószámra digitalizálja a könyveket – fittyet hányva a szerzői jogokra,
s nem mellékesen az internetezők által végrehajtott keresések adatait
tárolja ismeretlen ideig. Említésre érdemes továbbá  a több mint két és
fél gigabájtos tárhelyet kínáló Gmail szolgáltatás – amelynek teljes
levélforgalma szintén a Google szerverein keresztül zajlik -  mivel az
óriási adatmennyiség csábító célpont lehet mind a crackerek, mind a
hatóságok számára.

Brin és Page közös vállalkozása a munkahelyi környezetet is
átalakította. A Googlerek – a cég dolgozói – számára napi háromszori
ingyenes étkezést biztosít, hogy a programozók ki se mozduljanak az
irodából, s több időt fordítsanak a munkájukra. Ebben még semmi
meglepő nincs, azonban a Googleplexben ingyenes orvosi és fogorvosi
ellátás, fodrász, valamint patyolat is várja a dolgozókat, hogy ezen
hétköznapi dolgokat se kelljen házon kívül intézniük. A mintegy két
órányi távolságra lévő San Franciscóból bejáró kollégákat szállító
buszokon drótnélküli internethozzáférés található, hogy az utazás
unalmas perceiben is a legújabb feladatokon dolgozzhassanak. Az
innovációs kedvet úgy serkenti a Google, hogy az alkalmazottaknak
heti egy napot saját „hobbiprojektjeikkel” kell foglalkozni – ennek
eredménye például a magyar WiW-hez hasonló Orkut szociális hálózat
is.

Az unalmas robotolás óráinak terhét számos kényelmi funkció hivatott
feledtetni az alkalmazottakkal. Ha egy kis kikapcsolódásra van
szükségük, foci-, és röplabdapályát, kirakóst és egyéb játékokat,
görkorcsolyázási lehetőséget, ingyenes üdítő-, és snackbárt,
masszázsszéket, és mobilmasszőrt vehetnek igénybe. A vállalat
szabadszellemű kultúrájának értelmében mindenki behozhatja a
kutyáját is.

Természetesen ezzel a tejjel-mézzel folyó Kánaánnak ára van: a
Googlerek  hosszú órákat töltenek azzal, hogy a cég szervereit és
szoftvereit csiszolják a tökéletességig, hogy a felhasználók a
másodperc tört része alatt hozzájussanak a vágyott információkhoz.
Azonban csupán kevés internetező van tisztában vele, hogy a Google
minden a lekérdezésekkel kapcsolatos adatot rögzít óriási
szerverfarmján. Nem csak az egyes keresőszavak kerülnek be az
adatbázisba, hanem az is, hogy honnan érkezett a lekérdezés, illetve,
hogy a felhasználó végül milyen weboldalra távozott a Google-től. A
cég nem győzi hangoztatni, hogy az adatok rögzítése csupán a
tökéletesebb szolgáltatások és a felhasználó elégedettség végett
történik. A tény azonban tény marad: a Google többet tud rólunk, mint
amennyit mi tudunk a Google-ról.

Ha mindez valamely kétes hírű vállalatnál történne, senkit nem érne
meglepetésként. Azonban ez egy olyan cég gyakorlata, amelynek
keresője olyannyira elterjedt, hogy számítógép felhasználók millió
számára az internet szinonímájává vált. Bár Brin és Page szerint a
Google – amelynek mottója: „Ne légy gonosz!” – nem más, mint egy
emberbarát erő, amely lehetővé teszi az egyes emberek számára,
hogy gyorsan információhoz juthassanak, legyen szó bármiről, vagy
bárkiről.






















EZT IS OLVASD EL!!!!!!!!!!!!!!!

FLASH-zárókoncertek a Popsi-szigeten



Direkt kerülni akarom a nagy szavak használatát, barom, de az európai
méretűre dagadt nyári óriásröfögés utolsó fellépő zenekarának lenni
több éven keresztül, hát az állat volt. Az utolsó jól bassza be az ajtót
maga után! - volt évekig a Flash zenekar jelmondata, amíg a
nagyhatalmú Kongó-Müller le nem nyúlta a zárókoncert-jogot,
együttese lappadó népszerűségét menteni akarván. Nem ezen múlik.
Egyébként is azt beszélik, akkora verdája van a büdösnek, ha beszáll a
Jászain, el se kell indulnia, már szállhat is ki belőle a Blahán.
Milliomoskám rokkert játszik, ismerjük, nem érdekes.
Az első szigetzáró Flash-koncert még nem a szarszínű óriássátorban
zajlott, a szabad ég alatt lehetett szabadon gyalázni bárkit, aki
kiérdemelte. (Bár gyalázkodni manapság is lehet, de mégis rosszabbul
esik a kurvanyázás egy sátor alatt.) Egy-egy kedvenc szitokszó, játszi
káromkodás az elektronika áldásainak köszönhetően szelíden
végighullámzott a parti vízen, átgörgött az óbudai lakótelepen, fel
egészen a Hármashatárhegyig, és teszemazt úgy megijesztette a
hajnali félálmában bóbiskolva huggyozó kerületi polgármestert, hogy
az rémületében Z(orro) alakban mellévizelt a csészének és reflexből
rendőrért kiáltott.
Még csillagos volt az égboltozat, mikor talpig beszpídezett csapatom
élén felszökkentem a színpadra, szilajon rázendítettünk
nyitószámunkra, Egyhetes áru már állott, te állat, a flesskedvelők
köménymagja a színpad előtt, a barom Vécsi elkezte a szövegeket
visszaordítani a pofámba, mint egy nekivadult kontrollhangfal,
különösen erre az alkalomra költött alkalmi kétsorosom tetszett neki,
miszerint: Kongó-Müller nagyot kaszá't, leszopta a saját faszát!
Fergeteges hangulat keletkezett, mindenki vad vedelésbe fogott, a
bokrok alól álmos poszthippik vánszorogtak elő, a hálózsákjukat és a
nőjüket maguk után vonszolva, Mijez, mijez? motyogták, és gyorsan
rendeltek másfél deci unikumot, hogy le ne maradjanak. A második
szám egybol a Kúrom a nőt, csöng a telefon, vidáman üvölti velem
mindenki, száll a por és folyik a bor. A színpad előtt megvadult pankok
pogócskáznak, hátrébb mosolygós, nevető arcok, sugárzik róluk a
nívós és kultúrált szórakozás önfeledt öröme. Megtelik a nézőtér. A
tudatom a kétorrlyukba tömött szpíd és a rávedelt pár liter fajbor
hatására együtt hasad a hajnallal, egyszóval itt a kék virradat, egy
amerikai kémműhold kerül a Flash által a kozmosz felé kibocsájtott
energia sugarába, csodálkozva káromkodik egyet, megpördül, és
meteoritként fénycsíkot húzva belezuhan a légkörbe. Gyalázzuk lefelé a
húzós számokat, istent-embert nem kímélve, Hé drogárus, Idomított
ember, Imádkozó suska, Képviselő funky, egyszerre csak a talpam alatt
megemelkedik az egész szeméttel derékig teliszórt kibaszott Sziget,
felszáll, egészen ki a légkör fölé, mint egy szájbalökött ufó, aztán
fénysebességre kapcsol és komótosan elhúz az Androméda galaxis
irányába, az örökkévalóságba