anarchisták egymás közt

Mit jelent az számodra hogy anarchista vagy? Egyáltalán mit jelent az hogy valaki anarchista?

az, hogy anarchista vagyok, individuális szinten azt jelenti, hogy minden szituációban igyekszem a lehetõ leginkább felszabadítani magamat a társadalmi, gazdasági kötöttségek, konvenciók alól. gondolok itt hosszú folyamatokra (a társadalmi nemem destrukciójára például) és egyedi szituációkra (bolti lopás, házfoglalás). hosszú utat kell még bejárnom ahhoz, hogy leépítsem az identitásomnak azt a szeletét, amit férfinak hívnak, és eljussak egy olyan pontra, ahol már nem férfiként fogok viselkedni - ahány ember, annyi nem. és minél több olyan szituációt kell megélnem, ahol temporálisan bár, de megélhetem a lehetõ legnagyobb szabadságot: ilyen az, amikor egy nap alatt létrehozunk egy szociális-kulturális-politikai központot egy üresen álló épületben, és látjuk azt, hogy azt nem csak létrehozni, de mûködtetni is tudnánk, HA nem törne ránk az állam és az õ kis karhatalma, hogy megfojtsa szabadságunk csíráit.

társadalmi, politikai értelemben pedig az, hogy anarchista vagyok annyit tesz, hogy azon igyekszem, hogy a szabadságot a lehetõ legnagyobb fokára emeljük. teszem mindezt úgy, hogy tisztában vagyok azzal, senki szabadságáért sem harcolhatok az õ akarata és részvétele nélkül. anarchistaként semmiképpen sem akarnám azt, hogy az anarchizmus totális politikai, társadalmi modellé váljon, jóllehet az anarchizmusban pont az a szép, és az az emberi, hogy nem mutat egy jól körülírt képet, hanem az mindig az egyedi szituációkban mutatja meg aktuális és praktikus arcát - az anarchizmus inkább egy flexibilis irányelv a csoportom és az én számomra, mintsem egy szilárd, száraz ideológia.

nem áll módomban ugyan jobban tudni azt az egyénnél, hogy mi szolgálja az õ érdekeit, saját magam felszabadítása viszont megköveteli azt, hogy a saját érdekeimet, és a kölcsönös segítség nyújtás gyakorlatát helyezzem elõtérbe. ez azt jelenti tehát, hogy amikor egy szabad világért harcolok, akkor közvetve a másik egyénért is harcolok (de elsõsorban magamért, az elvtársaimért, barátaimért és a szeretõimért), jóllehet egészen addig, amíg õ a status quo feltétel nélküli támogatója és fenntartója, a rendszerhez hasonlóan õ is az ellenségem.

Milyen csoport/csoportok/ tagja vagy? és milyen tevékenységeket folytatsz?

több csoport aktív tagja vagyok, ezekben az a közös, hogy mind egy hálózat alkotóelemeit adják. ha meg akarom nevezni a hálózatot, akkor azt mondom, hogy a nemzetközi anarchista mozgalomról beszélek, de hogy közelítsem a magam ideológiai álláspontjához ezt az elnevezést referenciának megadom a CrimethInc. csoportot, ami valamennyire a szituácionizmus és az anarchizmus huszonegyedik századi modern egyvelege.

magyar viszonylatban ha konkrét politikai hálózatról akarok beszélni, akkor az autonóm fiatalokat (afk) említem. ennek a csoportnak az a fõ jellemzõje, hogy ezen a néven konkrét akciókat nem visz végbe (bár nemrég a trafóban volt egy második jelen c. tárlat, amin kiállítottunk mi is, ebbõl volt is egy komoly ideológiai vitánk, hogy állíthatunk-e ki burzsoá helyen, vagy sem, végül megtettük). az afk inkább egy gyûjtõnév pár tucat aktivista számára, akik különbözõ kollektívákban, munkacsoportokban dolgoznak egymással és nem afk-sokkal. ezek közül a gyakorlati tevékenységet is végzõ csoportok közül csak párat emelnék ki, úgy mint a spektákulum színházban utazó centrum csoportot, a most éppen halott food not bombsot (nemzetközi alulról szervezõdõ vegán ételosztó szervezõdés), az ak57-et (közösségi tér) és a ruganegrát (ez egy urbánus népmûvészeti csoport, ha jobban érdekel csekkold a ruganegra.tk oldalt).

a legkomolyabb feladatunk jelenleg az, hogy megteremtsük az anarchista színteret, hiszen az itthon nem igazán létezik, így mozgalmunk történelmérõl is csak nemzetközi kontextusban van értelme beszélnünk. mivel mi hozzuk létre a színteret, ezért rengeteg mindennel kell foglalkoznunk (házfoglalás, önfenntartó munkák létrehozása, elméleti munka, propaganda stb.), amivel az a baj, hogy kevesen csinálunk sokat, mert sokan vannak a holdudvarunkban, akik anarchistának nevezik magukat, de gyakorlatilag nem csinálnak semmit. ez sokkal inkább elszomorító annak a fényében, hogy látom a két-három ember munkáját végzõ barátaimat kiégni, megkattanni, miközben másoknak csak a fekete ruháról, vagy a drogozásról szól az egész mozgalom. a szubkultúra és a kábítószer öl meg minket.

Ez a "kiégés" mennyire veszélyezteti az anarchista mozgalmat? Ha sok anarchista kiég - mert gondolom nem az eleve "divat"-anarchistákra gondolsz itt - akkor ez nem azt jelenti hogy az anarchizmus mint ideológia és mint gyakorlati lehetõség bukik meg? milyen a viszonyod azokhoz a csoportokon belül akik "kiégnek"?

anarchistaként élni egyrészt a legfelemelõbb, legkevésbé sem hétköznapi dolog, másrészt viszont kurva nehéz; és pont azért nehéz, mert te vállalod a felelõsséget a saját életedért, ahelyett, hogy rábíznád magad a 'választott' vezetõk akaratára.

az hogy az aktív anarchisták kiéghetnek, vagy kiábrándulhatnak két dolog miatt lehet. egyrészt mert kevesen végeznek sok munkát (és az nem járul hozzá rosszabb esetben a gazdasági túlélésükhöz), másrészt pedig mert szervezetlenek. az anarchizmus számtalan verziója bizonyította már be, hogy a gyakorlatban is mûködik (a múltból vegyük a Mahnovscsinát, a spanyol polgárháborút, a mából vegyük a zapatistákat) - itt arról beszélünk, hogy a szervezett, egészséges munkamegosztásban dolgozó ideális anarchista csoporthoz, az anarchista munkához türelem kell.

hogy milyen a viszonyom azokkal, akik kiégtek? hát, szerencsére nincsen túl sok ilyen személyes ismerõsöm, de akiket ismerek, azokkal meg tudom értetni magamat, csak arra kell ráállnom, hogy túllépjek a szkepticizmusukon, és akkor már tudok velük kommunikálni.

Valóban megvalósítható ezeken a csoportokon belül az egyenlõség? Nem lesz mindenhol egy "vezetõ"? Megcáfolnád azt a tézist akár a tapasztalataiddal is hogy minden csoport kitermel magának egy vezetõt?

aha. nem, nem lesz mindenhol vezetõ. ott lesz vezetõ, ahol a csoport tagjai lusták, nem vállalnak felelõsséget magukért stb. a gyakorlat bizonyítja, hogy egy hierarchikus struktúra sokkal több energiát emészt fel, mint egy alulról szervezett. a környezetemben eddig azok a csoportok haltak be, amelyikekben vezetõk 'keletkeztek'. ismerek most egy csoportot, amelyik egy éve kezdte a mûködését tíz fõvel, alulról szervezõdnek, és most jutottak oda, hogy harmincan járnak már a heti gyûlésre, ezért három kis, tíz fõs csoportra oszlottak, hogy könnyebben dolgozhassanak együtt.

megint egy másik csoportban viszont kialakult egy vezetõ elit, de az pont azért alakult ki, mert nem lehetett áttekinteni, hogy ki kicsoda a csoportban, a "tagok" csak a gyûlésen találkoztak, ha egyáltalán eljártak, és nem csak az akción jelentek meg. világosan látszik, hogy kis csoportokat érdemes csak csinálni, a kis csoportok pedig biztosan nem fogják megváltani a világot, de a saját kis gyakorlati céljaikat el tudják érni, sõt együtt tudnak dolgozni egymással komolyabb projekteken is.

az anarchiában nem hinni kell. az anarchiát az emberek álmai vajúdják világra.

terjú egy névtelen anarchistával

anarchisták egymás közt

Mit jelent az számodra hogy anarchista vagy? Egyáltalán mit jelent az hogy valaki anarchista?

az, hogy anarchista vagyok, individuális szinten azt jelenti, hogy minden szituációban igyekszem a lehetõ leginkább felszabadítani magamat a társadalmi, gazdasági kötöttségek, konvenciók alól. gondolok itt hosszú folyamatokra (a társadalmi nemem destrukciójára például) és egyedi szituációkra (bolti lopás, házfoglalás). hosszú utat kell még bejárnom ahhoz, hogy leépítsem az identitásomnak azt a szeletét, amit férfinak hívnak, és eljussak egy olyan pontra, ahol már nem férfiként fogok viselkedni - ahány ember, annyi nem. és minél több olyan szituációt kell megélnem, ahol temporálisan bár, de megélhetem a lehetõ legnagyobb szabadságot: ilyen az, amikor egy nap alatt létrehozunk egy szociális-kulturális-politikai központot egy üresen álló épületben, és látjuk azt, hogy azt nem csak létrehozni, de mûködtetni is tudnánk, HA nem törne ránk az állam és az õ kis karhatalma, hogy megfojtsa szabadságunk csíráit.

társadalmi, politikai értelemben pedig az, hogy anarchista vagyok annyit tesz, hogy azon igyekszem, hogy a szabadságot a lehetõ legnagyobb fokára emeljük. teszem mindezt úgy, hogy tisztában vagyok azzal, senki szabadságáért sem harcolhatok az õ akarata és részvétele nélkül. anarchistaként semmiképpen sem akarnám azt, hogy az anarchizmus totális politikai, társadalmi modellé váljon, jóllehet az anarchizmusban pont az a szép, és az az emberi, hogy nem mutat egy jól körülírt képet, hanem az mindig az egyedi szituációkban mutatja meg aktuális és praktikus arcát - az anarchizmus inkább egy flexibilis irányelv a csoportom és az én számomra, mintsem egy szilárd, száraz ideológia.

nem áll módomban ugyan jobban tudni azt az egyénnél, hogy mi szolgálja az õ érdekeit, saját magam felszabadítása viszont megköveteli azt, hogy a saját érdekeimet, és a kölcsönös segítség nyújtás gyakorlatát helyezzem elõtérbe. ez azt jelenti tehát, hogy amikor egy szabad világért harcolok, akkor közvetve a másik egyénért is harcolok (de elsõsorban magamért, az elvtársaimért, barátaimért és a szeretõimért), jóllehet egészen addig, amíg õ a status quo feltétel nélküli támogatója és fenntartója, a rendszerhez hasonlóan õ is az ellenségem.

Milyen csoport/csoportok/ tagja vagy? és milyen tevékenységeket folytatsz?

több csoport aktív tagja vagyok, ezekben az a közös, hogy mind egy hálózat alkotóelemeit adják. ha meg akarom nevezni a hálózatot, akkor azt mondom, hogy a nemzetközi anarchista mozgalomról beszélek, de hogy közelítsem a magam ideológiai álláspontjához ezt az elnevezést referenciának megadom a CrimethInc. csoportot, ami valamennyire a szituácionizmus és az anarchizmus huszonegyedik századi modern egyvelege.

magyar viszonylatban ha konkrét politikai hálózatról akarok beszélni, akkor az autonóm fiatalokat (afk) említem. ennek a csoportnak az a fõ jellemzõje, hogy ezen a néven konkrét akciókat nem visz végbe (bár nemrég a trafóban volt egy második jelen c. tárlat, amin kiállítottunk mi is, ebbõl volt is egy komoly ideológiai vitánk, hogy állíthatunk-e ki burzsoá helyen, vagy sem, végül megtettük). az afk inkább egy gyûjtõnév pár tucat aktivista számára, akik különbözõ kollektívákban, munkacsoportokban dolgoznak egymással és nem afk-sokkal. ezek közül a gyakorlati tevékenységet is végzõ csoportok közül csak párat emelnék ki, úgy mint a spektákulum színházban utazó centrum csoportot, a most éppen halott food not bombsot (nemzetközi alulról szervezõdõ vegán ételosztó szervezõdés), az ak57-et (közösségi tér) és a ruganegrát (ez egy urbánus népmûvészeti csoport, ha jobban érdekel csekkold a ruganegra.tk oldalt).

a legkomolyabb feladatunk jelenleg az, hogy megteremtsük az anarchista színteret, hiszen az itthon nem igazán létezik, így mozgalmunk történelmérõl is csak nemzetközi kontextusban van értelme beszélnünk. mivel mi hozzuk létre a színteret, ezért rengeteg mindennel kell foglalkoznunk (házfoglalás, önfenntartó munkák létrehozása, elméleti munka, propaganda stb.), amivel az a baj, hogy kevesen csinálunk sokat, mert sokan vannak a holdudvarunkban, akik anarchistának nevezik magukat, de gyakorlatilag nem csinálnak semmit. ez sokkal inkább elszomorító annak a fényében, hogy látom a két-három ember munkáját végzõ barátaimat kiégni, megkattanni, miközben másoknak csak a fekete ruháról, vagy a drogozásról szól az egész mozgalom. a szubkultúra és a kábítószer öl meg minket.

Ez a "kiégés" mennyire veszélyezteti az anarchista mozgalmat? Ha sok anarchista kiég - mert gondolom nem az eleve "divat"-anarchistákra gondolsz itt - akkor ez nem azt jelenti hogy az anarchizmus mint ideológia és mint gyakorlati lehetõség bukik meg? milyen a viszonyod azokhoz a csoportokon belül akik "kiégnek"?

anarchistaként élni egyrészt a legfelemelõbb, legkevésbé sem hétköznapi dolog, másrészt viszont kurva nehéz; és pont azért nehéz, mert te vállalod a felelõsséget a saját életedért, ahelyett, hogy rábíznád magad a 'választott' vezetõk akaratára.

az hogy az aktív anarchisták kiéghetnek, vagy kiábrándulhatnak két dolog miatt lehet. egyrészt mert kevesen végeznek sok munkát (és az nem járul hozzá rosszabb esetben a gazdasági túlélésükhöz), másrészt pedig mert szervezetlenek. az anarchizmus számtalan verziója bizonyította már be, hogy a gyakorlatban is mûködik (a múltból vegyük a Mahnovscsinát, a spanyol polgárháborút, a mából vegyük a zapatistákat) - itt arról beszélünk, hogy a szervezett, egészséges munkamegosztásban dolgozó ideális anarchista csoporthoz, az anarchista munkához türelem kell.

hogy milyen a viszonyom azokkal, akik kiégtek? hát, szerencsére nincsen túl sok ilyen személyes ismerõsöm, de akiket ismerek, azokkal meg tudom értetni magamat, csak arra kell ráállnom, hogy túllépjek a szkepticizmusukon, és akkor már tudok velük kommunikálni.

Valóban megvalósítható ezeken a csoportokon belül az egyenlõség? Nem lesz mindenhol egy "vezetõ"? Megcáfolnád azt a tézist akár a tapasztalataiddal is hogy minden csoport kitermel magának egy vezetõt?

aha. nem, nem lesz mindenhol vezetõ. ott lesz vezetõ, ahol a csoport tagjai lusták, nem vállalnak felelõsséget magukért stb. a gyakorlat bizonyítja, hogy egy hierarchikus struktúra sokkal több energiát emészt fel, mint egy alulról szervezett. a környezetemben eddig azok a csoportok haltak be, amelyikekben vezetõk 'keletkeztek'. ismerek most egy csoportot, amelyik egy éve kezdte a mûködését tíz fõvel, alulról szervezõdnek, és most jutottak oda, hogy harmincan járnak már a heti gyûlésre, ezért három kis, tíz fõs csoportra oszlottak, hogy könnyebben dolgozhassanak együtt.

megint egy másik csoportban viszont kialakult egy vezetõ elit, de az pont azért alakult ki, mert nem lehetett áttekinteni, hogy ki kicsoda a csoportban, a "tagok" csak a gyûlésen találkoztak, ha egyáltalán eljártak, és nem csak az akción jelentek meg. világosan látszik, hogy kis csoportokat érdemes csak csinálni, a kis csoportok pedig biztosan nem fogják megváltani a világot, de a saját kis gyakorlati céljaikat el tudják érni, sõt együtt tudnak dolgozni egymással komolyabb projekteken is.

az anarchiában nem hinni kell. az anarchiát az emberek álmai vajúdják világra.