A FÉLREÉRTETT JELBESZÉD

Hajdan, amidőn Kínából követek jártak Koreába, ezek mindig rengeteg fogas kérdést tettek fel a koreai küldötteknek, akiket fogadásukkal megbíztak. A koreai kormányzóknak tehát mindig nagy fejtörést okozott, hogy honnan kerítsenek elő leleményes küldötteket a külföldi követek fogadására. Egy alkalommal nagykövet érkezett Kínából, hogy országos ügyben tárgyaljon, és a koreai kormányzók mind a nyolc tartományban kihirdették, hogy olyan gyors észjárású ember kerestetik, aki méltóképpen fogadni tudná a kínai követet. De hiába tették közhírré ezt, senki sem jelentkezett.* Végül aztán mégis jelentkezett egy közismert cukrászmester. Azt mondta, csak bízzák rá, majd ő elintézi a kínai követet.
Így hát a cukrászból kormányzósági küldött lett, és elutazott a Jalu folyó partjára, hogy ott a kínai követtel találkozzék. Mihelyt a kínai követ a folyó túlsó partjáról megpillantotta koreai küldöttet, négyzet alakot formált ujjaival.*
Erre így szólt magában a koreai küldött: "Úgy látszik, azt kérdi tőlem, szeretem-e a szögletes tortát. Én bizony azt felelem neki, hogy inkább megeszem a kereket." - S nyomban kör alakot formált ujjaival,* és ezt mutatta fel a kínainak. A kínai követ erre meglepődött, csóválta a fejét, majd hirtelen három ujját tartotta felfelé (ez volt ugyanis az elfogadott formája annak, hogy a beszédtárs elismeri-e az emberi kapcsolatokat meghatározó három alapvető viszonyt: az uralkodó és alattvaló viszonyát, az apa és a fiú viszonyát és a férj-feleség viszonyát).
Mikor a cukrász meglátta a három magasba emelt ujjat, így elmélkedett: "Ez bizonyára azt tudakolja, megtudnék-e enni három tortát egyszerre. Meg tudok én akár ötöt is, ezt felelem." Ezzel gyorsan magasba emelte kezét, s mind az öt ujját szétnyitotta.* A kínai követ még jobban meglepődött a válasz láttán, és megsimogatta a szakállát.*
"Úgy látszik - gondolta a cukrász -, most meg azt kérdi tőlem, hogy megtörölném-e utána a számat, azazhogy jóllaknék-e öt tortával. Azt válaszolom neki, hogy ha mind az ötöt megenném, bizony tele lenne a gyomrom, nem kívánnék én többet egy falattal sem!" És nyomban simogatni kezdte a hasát.* A kínai követet meglepte a válasz, nem kelt át a Jalu folyón, hanem megfordult, és nyomban visszautazott fővárosába.
Valaki megkérdezte a kínai követet, vajon miért fordult vissza. Így válaszolt:
- A küldött bölcsessége rendkívül kielégített. Amikor először azt kérdeztem tőle, ismeri-e a geográfiát, tétovázás nélkül azt felelte, hogy ismeri még az asztronómiát is. Ezen kissé meglepődtem, de azért megérdeklődtem, hogy ismeri-e azt a három legfőbb viszonyt, ami egyik embert a másikhoz köthet. Erre azt válaszolta, hogy ismeri ráadásul az öt erkölcsi törvényt is. Ekkor még jobban ámultam, de azért utoljára megtudakoltam még, ismeri-e Jemceszinnonszkvi műveit, mire azt felelte, hogy ismeri még Tehopokiszkvit is. Hogyan léphetnék én, csekély tudásommal, olyan ország földjére, ahol ily bölcs emberek laknak?
Ezzel véget is ért a történet.