Langyos fröccs az Unióba

Homoki-Szabó Attila - Mit adunk Európának? Erről csevegtünk egy este régi barátommal, M-mel - egy budapesti kertben, egy forró éjszakán. Lejöttek a lakásnézésben elfáradt írek a zsinagóga melletti furcsa udvarba, és aranyló csillagok hunyorogtak az égbolton.

A gang ablakai be voltak falazva, itt csak akkor vehetnek lakást a kelták, ha már dózeroltak, és újra felhúzzák a házat. Én nem bántam semmit, de az Óvás Egyesület aznapi tiltakozó túrájáról beszélt M., így hát az erzsébetvárosi ingatlan-ügyek alakulásáról is folyt a diskurzus. Hamar az Európai Parlamentre terelődött a szó. M.-mel gyors számvetést tartottunk, és kiderült, furcsa veszteség érte a hazát. Elmentek azok, akik bizonyos polgárok érdekeire figyelhettek volna, miközben Európa elmélázhat, hogy most internálnak, vagy nagyon toleránsak a magyarok.

A két nagy pártról van szó persze. Konkrétan két olyan emberről (innen is, onnan is), akik tudottan mások. M. mondta, én erre nem figyelek, engem nem érdekel, hogy ki kit visz az ágyába otthon, én a politikusban nem a szeretőt, hanem a törvényhozót nézem. Az én ágyamban nem fordul meg úgyse egyik sem. Legyen az a hű feleség Dávid Ibolya, vagy a csapodár playboy Kovács László vagy éppen az örök útkereső Deutsch Tamás, úgyse kapok soha virágot egyiktől se. Csak azt figyelem, hogy ki hogyan interpellál. A lepedő és az ülésterem távoliak egymástól, mint ég és föld. M. mégis kajánul forszírozta a dolgot, és hidat vert libidó és demokrácia közé.

M. szerint mégiscsak gyanús, hogy pont Szájer Józsefnek (Európai Néppárt) és Tabajdi Csabának (Európai Szocialista Párt) kellett a Duna mellől Strasbourgba mennie. Mert ők... Szóval egyik sem lenne jó református diák. Nem mintha ez fontos lenne, hiszen nem erről szól a politika, ők nem lelkésznek készülnek, még csak hitoktatónak sem. M. szerint azonban fontos gesztus, hogyan teszik-veszik őket a Köztársaság téri és a Szentkirályi utcai központokból. Elküldik őket melegebb éghajlatra? Viccelődtünk egy nagy fröccs után. Jó ez nekünk? Mit állítunk ki magunkról? Szegénységi bizonyítványt vagy büszke toleráns nemzet képét?

Mert mindkettőjük itt volt velünk, de sohasem értünk. Szájert évek óta Brüsszelbe és Strassburgba tartották, Tabajdit pedig a határon túli magyarokra állították rá, biztos a káderlapján csak a kisebbség szó szerepelt. Én ezt nem hiszem, de M.-ből minden fröccs egy-egy összeesküvést buggyant elő, mintha az elméletek és a szódás bor nem férne meg a testében egyszerre. Vagy egyik, vagy másik, és bizony azon az udvaron ő úgy döntött, hogy most a fröccsnek erőltet helyet. Hát így böfögte fel a téziseit, hogy bizony kivetették őket.

M. szerint az SZDSZ-nek befellegzett. Mert az a bizonyos „meleg” 5 százalék kell most a szocialistáknak. Ezért nyithatta meg Tabajdi Csaba az idei melegfesztivált, szivárványos zászlók lobogtak, de valójában szegfűt rajzoltak a fürdőkultúra rajongóinak politikai horizontjára. M. szerint ez fontos, mert most divat olyannak lenni. A Párizs-Berlin-San Francisco tengelyből idegurulnak a csapágyak. Csak a fröccsöcskék miatt gurgulázol ilyeneket, gondoltam magamban, de ha M. mond valamit, azt én meghallgatom. Meghallgatok egyébként mindent. Figyelek. Végül is ez a demokrácia. Kimondunk dolgokat, és meghallgatjuk egymást.

Tabajdi elveszi az SZDSZ szavazótáborát M. szerint, de elég messze van a magyar tűzvonaltól ahhoz, hogy melegségével az MSZP ne égesse meg magát. Szájer a cigánylánnyal árulja a felvilágosult párt képét külföldön a Fidesznek. Van emögött koncepció? Én nem hiszem, hogy ez számít. Csak úgy szőrmentén körmölök.